Mese-szerelem

Szerző: 

Bereczki Ildikó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ... mese...

Vagyis inkább sok mese, amit Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta egy kötetbe gyűjtött.

A mese gyermekkorunk egyik nagy csodája valahol ég és föld között, a képzelet és valóság határán. De a mesekutató szerint felnőtt korunkban is részesei lehetünk ennek a csodának, ha tudatosan fordulunk a mesék világa felé.

A Mesék az élet csodáiról című gyűjtemény négy téma köré szervezi a meséket:

Mesék a világ keletkezéséről

Mesék bátor emberekről

Mesék bölcs emberekről

Mesék a szerelemről

Természetesen minket most legfőképpen a negyedik fejezet nyolc meséje érdekel és az, mit is tanítanak ezek a történetek a szerelem csodájáról.  Egy magyar, két török, egy perzsa, egy norvég, egy finn, egy spanyol és egy görög mese található a kötetben.

Pont, mint a mesében! - szoktuk mondani, ha két összeillő ember egymásra talál. De hogy is történik mindez a mesében?

- Először is adott egy mesehős, aki a számára legszebbet, legjobbat, legokosabbat szeretné megtalálni, nem csak úgy akárkit.

- Hisz abban, hogy valahol létezik a boldogság.

- Aztán elindul megkeresni azt és elmegy egészen a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetére is, ha kell (nincs is olyan messze :).

- Ha jó úton jár, mindig akadnak segítői egy cuki griffmadár vagy egy táltos paripa alakjában.

- Mindig meg kell küzdenie a célért, meg kell oldania lehetetlennek tűnő feladatokat, le kell győznie a százfejű sárkányt, szembe kell szállnia gonosz hatalmakkal és el kell szenvednie veszteségeket is.

- Okosnak, kreatívnak, türelmesnek, kitartónak kell lennie meg bátornak, szerénynek és önfeláldozónak.

- Útja során meg kell változnia, jobbá kell válnia és ha vétkezett, jóvá kell tennie a hibát.

- Fel kell ismernie a lehetőségeket és hallgatnia kell nála bölcsebbek tanácsára.

- A mese mindkét fél részéről áldozatokat kíván. Míg a királyfi sárkányokkal hadakozik, a királylány a gonosz boszorkány rabságában sínylődik. Nem ám csak úgy üldögél rózsaszínű ruhácskájában az ablakban, amíg arra nem  lovagol fehér paripáján a díszbe öltözött királyfi.

Csupán csak ennyi az egész. A végén pedig boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Mi meg csak ámulunk-bámulunk és kezdjük érteni, hova is tűnt a fenti képről a királyfi feje... :).